T. M. Frazier: King (King 1.)

Az írónőről:

1981. szeptember 21-én született az Amerikai Egyesült Államokban. 11 éves korában tagja volt az ún. „Authors Club”-nak (Írók Klubja), ahol kreatív írást tanult. Később a Florida Gulf Coast Egyetem hallgatója volt, s minden vágya, hogy riporter lehessen, ám több, mint tíz évig ingatlanügynök volt. Férje buzdította az írásra, s 2013-ban megjelent első regénye, a The Dark Light. Dél-nyugat Floridában él férjével és kislányával. 

A könyv:

Homeless. Hungry. Desperate. 

Doe has no memories of who she is or where she comes from. 

A notorious career criminal just released from prison, King is someone you don’t want to cross unless you’re prepared to pay him back in blood, sweat, pu$$y or a combination of all three. 

King’s future hangs in the balance. Doe’s is written in her past. When they come crashing together, they will have to learn that sometimes in order to hold on, you have to first let go.

Cím: King

Sorozat: King 1.

Megjelenés: 2015

Kiadó: CreateSpace (e-book változat: magánkiadás)

Oldalszám: 256

Borító: 5*

Szemszög: váltott

Kedvenc szereplő: King, Preppy és Bear

Nem kedvelt szereplő: - 

Kedvenc jelenet: Doe és King a vidámparkban

Miért? Mert még ősszel vettem meg az e-book verzióját, és mindenképpen el akartam olvasni, és hát a vizsga előtti pár nap a legtökéletesebb alkalom..

Because pancakes. :D

Ajánlom: Aki szereti a dark romance könyveket és az erotikus töltetű könyveket, s nem riad vissza a csúnyább beszédtől sem. Illetve, aki mindezt angolul szeretné elolvasni (magyarul még nem jelent meg.)

Első mondat: Come on you fucking fag!

A főszereplő, Doe (mint Jane Doe) elveszítette az emlékeit, s eltűnését nem is jelentették, így mind számára, mind a rendőrség számára rejtély a valódi identitása. Többnyire az utcán él, míg nem eltökéli, hogy MC (motor) bandataghoz csapódik, akitől védelmet remél, s fedelet a feje fölé. Ezért barátnőjével, Nikkivel, akit már "új életében" ismert meg, egy házibuliba megy, hogy ott találja meg a kívánt férfit. Az este azonban rosszul végződik, Nikki lelép, Doe pedig King, a tetoválóművész "fogságába" esik. Itt kezdődik el az igazi történet, Doe és King története, amelyet váltott szemszögből ismerhetünk meg. Az alig 18 éves lány lassan elnyeri King és barátja, Preppy bizalmát, s egyre több dolgukba avatják be. Preppyvel hamar összebarátkozik, sokat is vannak együtt, amit King nem néz jó szemmel. Kingnek azonban van egy titka, ami kulcsfontosságú a történetben, főleg, hogy mit is akar kezdeni vele, s ami, ha kiderül, Doe örökre megutálhatja. Neki azonban esze ágában sincs ezt közölni a lánnyal. 

Utolsó mondat: Mommy!

Értékelésem: 

Imádtam ezt a történetet, valami hihetetlen volt! Az első oldaltól az utolsóig fantasztikus volt, egy percig sem unalmas. Pörögtek az események, néha csak kapkodtam a fejem, hogy lépést tudjak tartani. Mindezt csodálatos stílusban megírva (már amennyire a nyelvezet ezt engedi). A karakterek is fantasztikusak, a három főszereplőt azonnal megkedveltem, de volt még rajtuk kívül egy-két másik karakter, akikről szívesen olvasnék még (és erre lehetőségem is lesz a folytatások során). Természetesen voltak karakterek, az anti-hősök, bár ők kellettek a cselekmény előmeneteléhez, s ők nem is szerepeltek olyan hosszú ideig, hogy a "nem kedvelem" kategóriába soroljam őket.

Mivel a dark romance-szel kapcsolatban már volt egy elképzelésem, kíváncsi voltam, fog-e annyira tetszeni, mint a másik könyv (Katy Evans: Real - Valós), mondhatni, voltak némi elvárásaim. Ezeket az írónő felül is múlta, messzemenően!

Minden megfelelő mennyiségben volt jelen a könyvben: nem finomkodó, de nem is brutális, volt benne csúnya beszéd (nem számoltam, pontosan mennyi "f*ck" szó szerepel a műben, de oldalanként egy minimum), de nem volt eltúlozva, nem hatott erőltettnek.

Egyszóval, imádtam a történetet, tuti, hogy el fogom olvasni a folytatást, majd annak a folytatását is, Bear történetére különösen kíváncsi vagyok.

♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Kedvenc idézeteim:

Stop being alive, and start living.

I am desperate, and desperate people don't have the luxury of options.

Things doesn't always start out the way we want them to. It's how they end that's important.

Love is what you would do for the other person, not what you do in general.

Because when it comes to me and mine, I am the judge. I am the jury. And if need be, I am the motherfucking executioner.

Because pancakes.

Ahogy a szereplőket elképzelem:

King

Doe

Preppy

Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán

Eredeti cím: Maybe Someday

Magyar cím: Maybe Someday - Egy nap talán

Eredeti megjelenés: 2014

Hazai megjelenés: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordította: Barthó Eszter

Oldalszám: 392 oldal

Borító: tökéletesen illik a könyvhöz

Kedvenc szereplő: Sydney és Ridge

Nem kedvelt szereplő: Hunter és Tori

Kedvenc jelenet: Ridge és a banda „fellépése”

Miért? Mert CoHo írta

Ajánlom: aki szereti a new adult könyveket és a zenét

Első mondat: Épp most húztam be egy csajnak.

Utolsó mondat: Életemben először az égvilágon mindent hallok.

Zene a könyvben:

A zene fontos szerepet játszik a könyvben. A dalok, amelyek a történet szerint a két főszereplő saját szerzeményei, a valóságban Griffin Peterson szerzeményei.

A linkre kattintva meghallgathatod a dalokat, s a dalszöveget is eléred. 

Living a Lie

Something

A Little Bit More

Maybe Someday

I’m In Trouble

It’s You

Hold On To You

Let It Begin

Felsorolni is sok lenne a kedvenc idézeteimet a könyvből, íme néhány:

„De ahogy az egész testemmel éreztem a hangját, az sokkal fontosabb, mint amit a közelsége tett velem.” - Ridge

„A szavai simogatnak, a közelsége átmelegít, a tekintete megdobogtatja a szívemet, és képtelen vagyok rájönni, hogy lehet valami egyszerre ilyen jó és ilyen rossz.” - Sydney

„Hogy lehet az, hogy két ember, akit jó szándék vezérel, akaratlanul is rettenetes érzelmekre vetemedik?” - Sydney

„A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat." - Sydney

„Ha látlak, úgy érzem, én akarok lenni az életedben az egyetlen férfi.” - Ridge

Értékelésem:

Colleen ismét egy csodát alkotott. Egyszerre vicces és megható történet két fiatalról, akik nem adják fel egykönnyen, s szembe szállnak a nehézségekkel, korlátokkal.

Eddig is nagyon szerettem az Írónő stílusát, humorát, ez most sem változott. Azt mondanám, megkaptam a tökéletes történetet, amely a lelkemig hatolt. Pontosan egy ilyen könyvre volt szükségem. 

Az Írónőnek fantasztikus tehetsége van ahhoz, hogyan írjon olyan történetet, amelyet le sem tudsz tenni, amely megérint, és eljut hozzád, úgy igazából. A cselekmény pörgős, nem unalmas egy pillanatig sem, mindig történik valami, ami egyre közelebb visz a végkifejlethez. Tipikusan az a könyv, amelyet miután befejezel, rögtön kezdenéd is elölről, csak hogy ne kelljen még letenni, mert az nem megy. Nem tudod ilyen könnyen elengedni a történetet, nem enged. 

A karakterek nagyszerűek voltak, mindenkinek megvolt a szerepe, nem voltak olyanok, akik „csak úgy” ott vannak, de nem fontosak a történet szempontjából. Igazi hús-vér emberek, apróbb hibákkal, amitől rájössz, ők is hétköznapi emberek, aki akár te is lehetnél.

Már olvastam olyan könyvet, amelyben a zene fontos szerepet játszik (Katy Evans: Real - Valós), de ehhez foghatót még sohasem. Az írók könyveket írnak, hogy kiöntsék a szívüket, a zenészek pedig dalokat. Sok mindent megtudhatsz valakiről, ha elolvasod a könyvét vagy a dalait hallgatod: tükrözi azt, ami épp benne zajlik, ha örül, ha szerelmes, ha bánat éri. Ez pontosan igaz erre a könyvre. Colleen szíve-lelke benne van a történetben. 

Még sok-sok ilyen könyvet szeretnék olvasni.

♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Ahogyan én elképzeltem Sydneyt és Ridge-et: Britt Robertson és Scott Eastwood

Betegség YA könyvekben

Még nem találkoztam sok ilyen témájú könyvvel, csupán kettővel, de mindkettő mai napig nagy hatással van rám. Elképzelni is szörnyű, min mennek keresztül ilyenkor az emberek, főként ha gyerekek vagy legalábbis tinik. Szomorú történetek ezek, ám valahol mégis elégedettséggel tölt el olvasásuk, a végkimeneteltől függetlenül. 

Engem mindig nagyon meghatnak az ilyen történetek, nem csak könyvben, hanem filmen is. Nagyon ritka, hogy sírjak egy könyvön, de amikor John Green Csillaginkban a hiba és Nicola Yoon Minden, minden című könyvét olvastam, ez megtörtént. Nagyon megható történetek, ahol végig együtt érzel a szereplőkkel, és végig abban reménykedsz, hogy megfognak gyógyulni, és happy enddel fog befejeződni a történet, és felteszed a kérdést magadban, hogy lehetséges-e a boldog végkifejlet. 

És akkor a két könyv:

John Green: Csillagainkban a hiba

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni… 

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában. 

Eredeti cím: The Fault in Our Stars

Eredeti megjelenés: 2012

Hazai megjelenés: 2013


Értékelésem:

Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.

Az első szó, ami eszembe jutott a könyvről: MEGHATÓ.

És igen, sírtam. Többször is. De élveztem minden egyes percét az olvasásnak. Igazi történet, igazi tinikről, akik tudnak küzdeni és küzdenek is. Szomorú, de nagyszerű történet.

Imádtam Augustust, Hazelt, Isaacet, de Lidewij is szimpatikus volt, és persze Gus és Hazel családja is.

Van Houtent végére egészen megszerettem de kedvenc nem lett.

John Green fantasztikus sztorikat tud írni, ez (még csak) a második könyv, amit olvastam tőle, de nem az utolsó. A másik az Alaszka nyomában volt, az nem tetszett ennyire.

Kicsit féltem elkezdeni, mert mostanság nem igazán szeretem a „tiniknek-tinikről” könyveket, de nem bántam meg, hogy belekezdtem, sőt!

Nagy lelki erő kellene ahhoz, hogy újraolvassam, de fogom. Majd.

Köszönöm, John Green ezt a fantasztikus élményt!

2014-ben filmet is készítettek a könyvből Shailene Woodley és Ansel Elgort főszereplésével.

Csillagainkban a hiba (2014)

Nicola Yoon: Minden, minden

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Eredeti cím: Everything, Everything
Eredeti megjelenés: 2015
Hazai megjelenés: 2016


Értékelésem:

Aranyos kis történet volt, az eleje kicsit fura volt ugyan, de ahogy haladt a cselekmény, egyre jobban megszerettem. A könyv felénél már ki lehet találni, mi is lesz a csattanó, de ezzel nem is volt semmi baj. Nem volt egy percig sem unalmas, könnyed hangvétele miatt gyorsan lehet haladni vele. 
A szereplőket is sikerült megkedvelnem, egedül Maddie anyukáját nem, érthető okokból. 
Mindig érdeklődve olvasok olyan könyveket, amelyekben valamilyen betegségről van szó, főleg ha olyanról, amelyről még soha sem hallottam. 
Maddie főleg azért is volt szimpatikus, mert hiába, tini, nem gondolkozik gyerekesen, és teljesen együtt tudsz vele érezni. 
Kíváncsian várom a filmet :)

Idén kerül a mozikba a könyv megfilmesített változata Amandla Stenberg és Nick Robinson főszereplésével.

Minden, minden (2017) kredit: x

Néhány háttérinfó az 1984-ről

Orwell eredetileg a The Last Man in Europe, azaz Az utolsó ember Európában címet adta a regénynek. Kiadója, Frederic Warburg javasolta, hogy ezt változtassa meg 1984-re, amely az az év, amikor a történet játszódik. Azt azonban nem tudni pontosan, hogy miért éppen ezt az évet választotta Orwell.

Érdekes, hogy a regény kéziratát Orwell, rendes nevén Eric Arthur Blair, 1948-ban adta le, ami ugye az 1984 kicsit felcserélve, s akár ez is lehetett az inspiráció, ám ez nem tisztázott.

Érdekes továbbá, hogy a főszereplő, Winston, május 2-án, vasárnap találkozik Juliaval, ám 1984-ben május 2 nem vasárnap, hanem szerda volt. A találka időpontja 1982-ben esik vasárnapra. Winston mondja is, nem biztos benne, hogy 1984-et írnak, szóval akár 1982-ben is játszódhat a cselekmény.