R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa (Az ártatlan 2.)

Fülszöveg:

GYŐZEDELMESKEDHET A SZERELEM

AZ ERÉNY ÉS A MEGGYŐZŐDÉS FELETT?

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát.

Flóra segít egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.

A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.

Flóra azonban csak egyetlen férfi szerelme után vágyakozik...

R. Kelényi Angelika, Az ártatlan című könyve második részében, egy izgalmas és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe. Ahogy azt már megszokhattuk, a regény története a hatalom, a vágy, a bűn és a szerelem gyilkos kombinációja, történelmi korba ágyazva.

A könyvről:

Cím: Bűnös örömök városa

Sorozat: Az ártatlan 2.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 409

Borító: 5/5

Értékelés: 5/5

Szemszög: E/1, Flóra

Kedvenc szereplő: Mariani és Flóra

Nem kedvelt szereplő: Giulia

Kedvenc jelenet: A török fürdős jelenet a vége felé.

Miért? Mert nagyon tetszett az első rész és mindenképpen el akartam olvasni a folytatást is. Plusz, anya már olvasta és őt lenyűgözte.

Ajánlom: Aki szereti a történelmi romantikus könyveket és persze a 17. századi Itáliát, mi több, Velencét.

Kedvenccé vált? Teljes mértékben.

Első mondat: Azt mondják, ha az ember folyton a holnapot várja, nem tesz mást, mint sietteti a halála érkezését.

Utolsó mondat: Hittem benne, hogy sikerülni fog, s abban is, hogy nem lesz egyetlen nő sem ezen a világon, aki közénk állhatna…

Kedvenc idézetek:

"Én most a jövőmre figyelek, mert ha a múlton töröm a fejem, az életem fabatkát sem ér."

"A mondás, hogy az idő minden sebet begyógyít, úgy hittem, csupán önmagunk becsapása. Ámítás, hogy továbbhaladhassunk az úton, melyet a Jóisten kijelölt a számunkra."

"Valóban csupán porszemek vagyunk, melyeket arra sodor a szél, amerre akar, és hiába próbálunk szembeszállni vele, erősebb nálunk."

"A szépség nem érdem, hölgyem, csupán állapot. Idővel elmúlik, s akkor nem marad más vonzerő, mint a jellem és a lélek. Önmagában a szépség semmit sem ér."

Értékelésem (itt-ott spoilert tartalmazhat):

Hűha! − ez volt az első gondolatom, amikor tegnap este befejeztem a könyvet.

Az első rész elolvasása után már nagyjából tudtam, mire számíthatok, ám a Bűnös örömök városa minden elképzelésemet felülmúlta. Őszintén nem tudom, hogy tud a kedves Írónő így írni, de minden tiszteletem az övé. A korhű ábrázolás és az izgalmas történet csak a kezdet, ami ezután jött, az valami fantasztikus.

Előrebocsátom, mostanában nagyon megfognak a történelmi romantikus történetek, így nem volt kérdés, hogy itt sem lesz másként, főleg, miután anya két délután alatt elolvasta a könyvet és az volt az első kérdése, hogy „már megvetted a harmadik részt?”. Hát, igen, ennyire azért ő nem szokott ráfüggeni semmire, így tudtam, ez a történet valamiért más, mint a többi. És nem csalódtam. Hihetetlen, mennyire el tudtam képzelni a leírás alapján a 17. századi Velencét minden lakójával együtt. Az utcákat, a gondolákat és persze a palotákat az ott élőkkel együtt. Cseppet sem éreztem erőltetettnek a leírásokat, sőt! A csodás ruhaköltemények részletes leírása volt az egyik, ami a legjobban tetszett. Nagyon jó ötlet volt ismét belső szemszögből írni a történetet, így megismerhettük Flóra gondolatait és mindent, ami vele történt, amiről azonban ő sem tudott, az számunkra is rejtély maradt.

Olasz szakosként nekem Olaszország − vagy Itália − mindig is a gyenge pontom volt. Néhány éve volt szerencsém részt venni a velencei karneválon, és a hangulat, amely ott körüllengett, most gyönyörűen visszaköszönt a könyv oldalain. Hálás vagyok, hogy ismét átélhettem azt a forgatagot, az emberek sokaságát és a hangulatot, ha ezúttal talán egy kicsit másként.

Imádtam a történet minden egyes sorát, annyira magával ragadott mind az izgalmas cselekmény, mind pedig az Írónő stílusa, hogy tudom, nem fog egyhamar elengedni. Ritkán kerül a kezembe olyan könyv, amely ennyire meghatározó lenne számomra, ám ez alkalommal így történt. A könyvnek köszönhetően egy olyan világba csöppentem, amelyről eddig csupán történelemkönyvekben olvashattam, „személyesen” nem tudtam megtapasztalni.

A történet előrehaladtával egyre több az izgalom és a szenvedély, amely egy tökéletes egyveleget alkot. Se nem túl kevés, se nem túl sok a Flóra és Mariani között tomboló vihar, amely kitörni készül, s már alig várja az olvasó, hogy ez megtörténjen. Minden egyes romantikus jelenetet olyan valóságosnak találtam, s arra jutottam, ilyen a valóságban is létezik, azonban csupán az igazán szerencsésekkel történhet meg.

És akkor néhány szó a karakterekről… Az egyetlen, akit nem sikerült megkedvelnem egy igazán kicsit sem, az Giulia volt. Valamiért az elejétől a végéig ellenszenves volt számomra, ám ettől még ugyanolyan teljes karakter maradt, mint Flóra vagy Lorenzo. A hercegnének megvolt a maga szerepe, ebből a szempontból tetszett a karaktere, viszont maga a személyisége volt az, ami valójában taszított.

Flóra egy rendkívül eszes és okos karakter, nem az a tipikus 19 éves leány, akit nem a pletykálkodás és a divat, illetve a férfiak érdekel. Bátorsága igazán rendkívüli, hiszem, hogy nekem nem lett volna ekkora lélekjelenlétem mindazt véghez vinni, amit ő.

Mariani egy igazi könyves álompasi, sajnos, nincs arra lehetőség, hogy kibújjon a könyv lapjai közül, s a való életben is megjelenjen. Ő tipikusan az a karakter, akit nem lehet nem megkedvelni, több okból sem: egy romlott, minden hájjal megkent városban önmaga tudott maradni, nem vált olyanná, mint a környezete. Igazi férfi, odaadó és persze a Flórával való kapcsolata is lenyűgöző.

Maria és Darius karaktere is nagyon tetszett, róluk is tudtam volna még olvasni hosszú, hosszú oldalakon − na, jó, fejezeteken keresztül.

Favretti. Te jó ég! Nem tartom magam a legjobb emberismerőnek, ez persze itt is megmutatkozott. Végig azzal voltam, hogy jó ember ő, csupán álarcot visel. És igen, szégyen, nem szégyen, titkon reméltem, hogy sejtésem beigazolódik, és lesz egy nagyon vicces jelenet ebből. Mindentől függetlenül ő az a karakter, aki, ha kimarad ebből a történetből, teljesen más lenne.

Egy szó, mint száz, egy tökéletes történetet kaptam, amelyben megvolt minden, ami csak kell: izgalom, kaland és szenvedély. Tökéletes párosítás és mindez lebilincselő stílusban.

Köszönöm, kedves Írónő ezt a gyönyörűséget, várom szeretettel a folytatást!

❤❤❤❤❤ 

Ahogyan a történetet elképzelem: 

Eredeti méretért kattints ide. 

Anne L. Green: Elvarratlan szálak

Fülszöveg:

A ​szerelem a legveszélyesebb fegyver

Aiden Cross sorsa már a születése pillanatában megpecsételődött. Az anyja halála után alig pár hónaposan az olasz maffia elől egy tanúvédelmi program keretében Amerikába menekítik, ahol a nagynénje oltalma alatt felépítheti saját életét. Az új, szeretetteljes környezetnek hála, boldog lehetne, ám mégsem találja a helyét. Egyik zűrből a másikba keveredik. A múltjának titkai lassan benne is felszínre törnek, így visszatér olasz gyökereihez, hogy ráleljen önmagára.

Baleseti sebészként helyezkedik el egy római kórházban, ahol nemcsak a hivatásába vetett hitét kapja vissza, de rátalál a szerelem is. A tökéletesnek hitt boldogságot azonban beárnyékolja a balsors. A mindennapok részévé válik a megfélemlítés, zsarolás és korrupció.

Aria Bianchi határozott, ambiciózus rezidens, akinek életében az egyetlen fontos tényező: a munkája. Ám ez akarata ellenére hamar megváltozik, amikor feltűnik az új felettese Aiden személyében. A férfi humora, lazasága, lázadó életfelfogása lenyűgözi és magával ragadja a fiatal lányt. Közös jövőjük építésének útjában azonban egy leküzdhetetlennek tűnő akadály áll: a maffia.

A könyvről:

Cím: Elvarratlan szálak

Sorozat: -

Megjelenés: 2017

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 517

Borító: 5/4

Értékelés: 5/4.5

Szemszög: váltott szemszög

Kedvenc szereplő: Aiden és Aria

Nem kedvelt szereplő: Aria anyukája

Kedvenc jelenet: Római városnézés :)

Cetlik száma: 63

Miért? Mert Alex és Lexie története után muszáj volt a "kis" Aiden történetét is elolvasnom.

Ajánlom: Aki szereti Anne L. Green könyveit és a romantikus-erotikus történeteket.

Kedvenccé vált? Sajnos nem.

Első mondat: Péntek késő este volt.

Utolsó mondat: Megbecsülésre és tiszteletre építettünk, így többé már nem hibázhattunk.

Kedvenc idézetek:

"A legveszélyesebbek mégis azok a titkok, amelyeket magunkban temetünk el."

"A végzetet nem mindig lehet megtörni, de néha meghajlítható."

"Soha nem moshatom le magamról az apám által elkövetett bűnöket."

"Oda kell figyelnem a fontos pillanatokra, mert ezek azok, amelyek megismételhetetlenek."

"A szépség nem a tökéletesben, hanem mindig a tökéletlenben rejlik."

"…nem büntethetsz mindenkit valaki más hibájáért egy életen át."

Értékelésem (itt-ott spoilert tartalmazhat):

Őszintén bevallom, erre az értékelésre aludnom kellett egyet - na, jó, kettőt is.

A többi, más által írott történethez mérve, csodálatos, az Írónőhöz képest azonban… Egyáltalán nem állítom, hogy nem tetszett, mert az nem lenne igaz. Egy cseppet sem. Viszont afölött nem tudok elsiklani, hogy az elején azt éreztem, ez nem az Írónő szintje. Ennél ő sokkal lebilincselőbb történeteket alkot. Minden eddigi általam olvasott ALG könyv már az elején beszippantott és nem is eresztett még a könyv befejezése után sem. Ez azonban másnak ígérkezett. Az első pár tíz oldalt olvasva hiányérzetem volt, ám ezen egy idő után túllendültem. És akkor következett egy Anne-hez hű történet. Mert igen, kb. a századik oldaltól elkezdtem ráhangolódni a könyv hangulatára és innentől már nem mondhattam azt, hogy ez a történet más, mint a testvérkéié. Ezután minden megvolt benne, amit eddig az Írónőtől megszoktam. Volt itt izgalom, romantika, s persze öröm és bánat is. Hol az egyik érzelem, hol a másik. Anne L. Green könyveiben az érzelmi hullámvasút garantált, ez alól az Elvarratlan szálak sem kivétel.

Ha a helyszínválasztást nézem, nem tudok objektív lenni, bármennyire is szeretnék is. Mert hát Róma az Róma, és mindig is nagy szerelmem volt. Kicsit újra ott érezhettem magam. Bizonyos dolgok kapcsán nagyon is a valóságot írja le, ettől csak még realisztikusabbnak éreztem a történetet.

A karakterek, mint mindig, most is nagyon szerethetőek voltak. És igen, ilyen emberek tényleg léteznek. A nagylábon élő szépfiú, akinek egy hirtelen baleset következtében kinyílik a szeme és rájön, nem ilyen életet kellene éljen. Irány a változás. Ezzel szemben a lány, aki csak a munkájának él, és így érzi tökéletesnek az életét. Aztán jön a már említett szépfiú, aki mindent felborít. Tiszta káosz. Aztán majd minden a helyére kerül.

Ariát és Aident imádtam, főleg együtt kettejüket. Néha nem igazán értettem, mit miért csinálnak, de ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Nem vagyunk egyformák és nem gondolkodunk egyformán. Ezért olvasunk - vagy hallgatjuk meg egymást -, hogy megértsük a másikat. Amire már más ALG könyvek olvasása során is rájöttem - s ami itt is megfordult a fejemben -, az az, hogy szinte minden problémát nagyon hamar meg lehetne oldani csupán azzal, hogy őszintén megbeszéljük a dolgokat és nem titkolóznánk és mártírkodnánk. Viszont nem ilyenek vagyunk. Pontosan olyanok vagyunk, mint a karakterek. Nem hiába, emberek vagyunk mind.

És akkor el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy miért is szeretem annyire az Írónő könyveit. Pontosan ezért. Mert valós szituációkat mutat be, a karakterek akár mi is lehetnénk, kár is lenne tagadni. Rózsaszín köd? Talán egy egészen picit ott lebeg a szemünk előtt, de nem cukormázas és nem is szirupos. Valós. Igazi.

Köszönöm az Írónőnek ezt a fantasztikus történetet, ismételten örültem, hogy olvashattam.

U.i.: Bocs, Aiden, de Adamet nem tudtad lepipálni..

A történet a fejemben: 

Kattints ide az eredetiért.

Októberi zsákmány ❤

Ebben a bejegyzésben az ehavi, azaz az októberi beszerzéseimről hozok képet, illetve egy kis történettel kiegészítve, hogyan is sikerült mindezt összehozni.. :)

Elöljáróban annyit tudni kell rólam, hogy a türelem sohasem volt az erősségem, az a típus vagyok, akinek minden azonnal kell. Nem ám két perc múlva, nem, abban a pillanatban. Éppen ezért, ha elhatározom, hogy "ó, de jó lenne majd egyszer elolvasni ezt a könyvet!", perceken belül arra eszmélek, hogy hopp, meg is rendeltem. Remélem, ezzel nem vagyok egyedül :)

Ennek (is) köszönhetően történt az, hogy októberben 16(!) könyvet sikerült beszerezni. Igaz, az egyik csere, és mentségemre szóljon, 3 pedig akciós volt. Legalábbis ezt mondogatom magamnak, hogy ne legyen bűntudatom :D

És akkor lássuk is, miket sikerült bezsebelni:

A The Deal – Az üzlet és a Szerelem hirdetésre hirtelen felindulásból lett megrendelve, ám egyáltalán nem mondanám, hogy megbántam, sőt! A The Dealt már el is olvastam, és hát… :) Majd hozok értékelést.

A Szerencsecsillag, az Ügynök tűsarkúban, az Elvarratlan szálak, a Kilenc perc és a Bűnös örömök városa már régóta várva várt könyv. Mindegyik előrendelés volt és ó, mennyire örültem neki, amikor a munkaidő lejárta előtt pár órával jött az értesítés, hogy mehetek is értük.. Feldobta a napomat, az egyszer biztos :)

Az őrület határánt szintén hirtelen felindulásból vettem meg, főként a kíváncsiság hajtott.

A This Girl - Ez a lány csere volt, az egyik molycival cseréltem :)

Az Arab fia és a Csók New Yorkban szinte előrendelte magát még annak idején, és még csak most érkezett meg könyv formájában. Néhányat a többi könyv közül pont velük együtt vettem át, és hát meg is jegyezte az eladó hölgy, hogy "úgy látom, lesz mit olvasnod egy ideig".. Ó, ha azt ő tudná!

A Fogoly a sötétben és a Megigézve a sötétben már régóta mozgatja a fantáziámat, ezért le is csaptam rájuk egy Alexandra-KMK akción belül. Ugyanebben az akcióban szerepelt A karácsonyi doboz, ami szinte potom összegért lett az enyém.

Az otthon melege, a Felnőni kiábrándító és a Puha boldog puffancs olyan sok emberkének tetszett, hogy elhatároztam, csak megnézem már, miért is vannak ennyien oda.. Az első kettőt már el is "olvastam", és nem csalódtam.

Nos, igen, elszaladt egy picit az a bizonyos paci, de nem, semmit sem bánok :D