R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy

Fülszöveg:

Izgalom ​és romantika Szulejmán udvarában.

Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe.

A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára.

A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

A könyvről:

Cím: Szulejmán ​és a magyar udvarhölgy

Sorozat: Szulejmán ​és a magyar udvarhölgy 1.

Megjelenés: 2016

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 348

Borító: 5/4

Értékelés: 5/5

Szemszög: E/3.

Kedvenc szereplő: Anna és Demir

Nem kedvelt szereplő: Izabella

Kedvenc jelenet: Anna és Demir jelenete a kunyhóban :)

Miért? Mert anya imádta a könyvet, és mert mostanság érdekelnek a történelmi témájú könyvek, illetve más kultúrák megismerése.

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a történelmi töltetű könyveket és nem riad vissza egy kis romantikától sem.

Első mondat: 1541 nyarán fullasztó volt a hőség.

Utolsó mondat: Tudta, hogy beváltja az ígéretét.

Kedvenc idézetek:

„«Ki rettegést kelt másokban, maga is örök félelemben él».”

„Mások halála az élőknek kín, a halottnak felemelkedés. Hisz a mennyországban nincs szenvedés.”

„Varázslatos eszköz az elme, ha az ember tudja uralni, és nem engedi maga ellen fordulni.”

„A harag rossz tanácsadó. A bosszúval nem csak az veszít, akivel leszámolnak. A megtorlás sohasem egy embert érint, és furcsamód, amikor a megtorló eléri a célját, többnyire már nem is okoz számára örömet a siker.”

„A szívünknek nem tud egyetlen isten sem parancsolni.”

„A szeretet és a gyűlölet oly közel áll egymáshoz, hogy egyetlen pillanat alatt felcserélődnek az ember szívében. S míg az egyik teremt, a másik öl.”

Értékelésem (itt-ott spoilert tartalmazhat):

Izgatottan kezdtem bele Angelika könyvébe, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok. Anya már olvasta a könyvet előttem, azonban csak annyit mondott róla, hogy „jó kis történet, nagyon tetszett”. Az tény, hogy nem igazán egyezik az ízlésünk, szóval egy picit tartottam is az egésztől. Ám hatalmasat csalódtam, természetesen, pozitív irányba.

Mivel nem tudtam, mire is számíthatok magával a történettel kapcsolatban, így nem voltak konkrét elvárásaim sem. A történet magával ragadott, és olyan élethű volt, hogy magam előtt láttam a cselekményt, annak ellenére, hogy erről a korról maximum annyit tudtam, amit még anno történelem órán tanultunk (és már az a tudás is kopófélben van).

Izgalmas volt megismerni Anna és Demir – illetve Szulejmán szultán – történetét, kicsit belelátni az akkori világba. Először úgy éreztem, az én ízlésemnek kicsit túlságosan is történelmi, ez azonban egyre csak változott a cselekmény előrehaladtával. Egy olyan világba csöppentem bele az Írónő segítségével, amelyről keveset tudtam, ám annál nagyobb élvezettel olvastam a sorokat.

A romantikus lelkem is megkapta amire mindig is vágyik: cseppnyi romantikát, némi kalanddal fűszerezve. Tökéletes egyveleg, amely egy izgalmas és érzelmekkel dúsított történetet eredményez.

Az Írónő stílusa már Az ártatlan első részét, A grófnő árnyékábant olvasva megfogott, s ebben a könyvben sem kellett csalódnom. Csodálatosan szövi a szavakat, mondatról mondatra, és mindezt úgy, hogy akarva-akaratlanul is belecsöppensz a történetbe, ahonnan nem szabadulsz egykönnyen.

A karakterek nagyon jól ki vannak dolgozva, mindenkinek megvan a maga szerepe a történetben, és akiről az elején kialakult a véleményem, nem cáfolt rá. Annát nagyon megszerettem, személyében egy igazán bátor lányt ismerhettem meg, aki nem fél teljesíteni bármilyen rá bízott feladatot, ám emellett érzelmekkel teli és szenvedélyes. Imádtam a kapcsolatát Demirrel, igazán megkedveltem mindkettőjüket. És hát Demir…  Igazán különleges személyiség, nem tudnék olyat írni, amely bármilyen értelemben is negatív lenne vele kapcsolatban. Tetszett, hogy a végsőkig harcol azért, amiben – és akiben – hisz.

A többi karakterben is találtam valamit, ami szerethetővé tette őket, egyet kivéve. Ez pedig Izabella királyné. Az ő történetét néhol nagyon szerettem, néhol kevésbé, és volt olyan, amikor kifejezetten megráztam volna, hogy „ez most komoly?”. Nem tudnám pontosan megmondani, miért, de néha kicsit negatív érzéseim voltak vele kapcsolatban.

És a vége… Szurkolok neked, kedves Anna, hogy betartsd Demirnek tett utolsó ígéretedet.

Köszönöm az Írónőnek a csodás történetet, alig várom, hogy újra találkozzak Annával és Demirrel!

Ahogyan a történetet és a karaktereket elképzeltem: