Baráth Viktória: A főnök

Fülszöveg:

Valóban ​te irányítod a saját életedet?

Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.

Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?

Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

A könyvről:

Cím: A főnök

Sorozat: stand alone

Megjelenés: 2017

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 368

Borító: 5*

Szemszög: E/1, Ana

Kedvenc szereplő: Ryan és Ana

Nem kedvelt szereplő: Nicky (tőle a hideg kirázott)

Kedvenc jelenet: Amikor Ana először aludt Ryannel :)

Miért? Mert már az Írónő első könyve is nagyon tetszett, így kíváncsi voltam erre is. Plusz, a fülszöveg magával ragadott és nem eresztett, míg a kezembe nem vettem a könyvet.

Ajánlom: Akik szeretik a romantikus könyveket, ugyanakkor nem vágynak csöpögős történetre. Ha izgalmas történetet keresel, akkor is nagyszerű választás A főnök.

Első mondat: Hogy hogyan váltam azzá, aki most vagyok? / Sosem szerettem vekkerre ébredni.

Utolsó mondat: Aki tudja, hogy a jók nem mindig jók, és a rosszak nem mindig gonoszak.

Kedvenc idézetek (a teljesség igénye nélkül):

“Különös. A szép dolgok a sötétségben is megmutatják magukat, és fényt hoznak az életünkbe.”

“(…) (elfojtva) igenis ott van benned minden, amire szükséged van ahhoz, hogy érvényesülj az életben.”

“Ha nagyban akarsz játszani, akkor kockáztatnod kell.”

“(…) nem bízhatok meg benne, ha nem is ismerem.”

“(…) minden egyes alkalommal, ahogy a közeledbe kerültem, úgy vonzottál magadhoz, mint valami kibaszott mágnes.”

“Valamiért a pasik veszélyeztetve érzik a férfiasságukat, ha egy nővel kell tárgyalniuk, főleg akkor, ha a nő van magasabb pozícióban.”

“Csak magadra számíthatsz, senki másra, ha túl akarsz élni.”

“Szükségem van rád. Jobban, mint bármi másra. Nem hagyhatsz cserben.”

“Sosem szabad megmutatnod, hogy mit érzel, mert attól gyengévé válsz, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek érzelmeid.”

“Amikor alszunk, teljesen védtelenné válunk, támadhatóvá.”

“Miattad váltam azzá, aki most vagyok.”

“(…) azt neked köszönhetem, hogy rájöttem, mi az, ami igazán fontos az életemben. A tisztelet, a bizalom és az igaz szerelem, amikor bármit megtennél a másikért, és még véletlenül sem jut eszedbe elárulni, akkor sem, ha azzal saját magadat menthetnéd.”

“(…) szerencsére megtanultam, hogy ne hagyjam magam. Hogy erősebb vagyok, mint azt gondoltam, és hogy velem senki sem baszakodhat. Senki.”

“Az élet néha kiszámíthatatlan, de mindig azt adja, amire szükségünk van, még akkor is, ha ki akar velünk cseszni.”

“Mindennek oka van, semmi sem történik véletlenül.”

“A pénz és a biztonság nem minden, ha mellette nem éled át azokat a vad és őrjítő érzelmeket, amivel csak egy másik ember ajándékozhat meg.”

“(...) a jók nem mindig jók, és a rosszak nem mindig gonoszak.”

Értékelésem:

Először is, kezdeném azzal, hogy Viki első könyve, az Első tánc is nagyon tetszett, annak ellenére, hogy voltak apróbb hibái, de a végén egy nagyon is szerethető történetként gondoltam rá. Ha azt a történetet szerettem, akkor ezt egyenesen imádtam, sőt, szavak le nem írják, pontosan mit is éreztem, főleg a legvégén. Hihetetlenül jól megírt történetet kaptam, talán egyetlen baj volt vele: túlságosan hamar lett vége, én még úgy olvastam volna Ana történetét.

A történetet valami fantasztikus. Indul azzal, hogy belátást nyerünk a gazdagok világába, ami a csillogásról és a luxusról szól, ám hamarosan arra is rájövünk, hogy még az ő életük sem tökéletes, valami hiányzik belőle: az őszinteség és az igaz szerelem. Felszínes kapcsolatok uralják az érzelmeiket, amelyek cseppet sem mélyek. Ezután belecsöppenünk egy olyan világba, ahol a gazdagság igen, számít, mint ahogyan az őszinteség is, és számíthatsz a másik adott szavára. Ahol a becsület és a tisztelet mindenek felett áll. Én ilyennek láttam azt a világot, amibe főhősnőnk, Ana került. Mocskos dolog az alvilág, és nem, nem mindig ilyen, mint ebben a könyvben, de igen, van ilyen is. Mert miért ne lehetne?

Drog, alkohol, emberrablás és összeesküvés. Alvilági dolgok, ám ezek nélkül ez a történet nem lenne igazi történet. Egy szirupos romantikus regény lenne, mint bármelyik másik. De ebben megvan az a plusz, s emiatt különleges. Ana és Ryan párosa lebilincslő, őket látva – vagyis inkább olvasva – nem meredek azon merengeni, nekem is egy ilyen pasi kell.

Nickyn és Franken kívül mindegyik karaktert bírtam, nagyon jól ki lettek dolgozva, Ana karakterfejlődése pedig hihetetlen. Adott egy eltartott – vagyis menyasszony –, aki úgy éli az életét, mintha nem is igazi élet lenne, csak amolyan kirakat-élet. Ez gyökeresen megváltozik, amikor Ryan belép az életébe, mégpedig egyik napról a másikra. Ana ráébred, hogy eddig nagyon más színben látta a világot, mint amilyen valójában, és hamar rájön, akiket eddig annyira közel érzett magához, könnyedén túllépnek az ő hiányán. Nekik csak a pénz számít és a név. Ana új élete többet ad neki, mint azt gondolná. Ryan fantasztikus figura, imádtam a szövegét és az Anával való kapcsolatát, amely lassan, de biztosan bontakozott ki. Nem játszmáztak, sodródtak az árral, és egy idő után már nem volt visszaút.

És akkor a vége… Ritkán sírok könyvön, még ritkábban egy-egy karakter miatt, de Anáért a szívem szakadt meg. Nem akartam elhinni, hogy ennyi, már vége is az álompárnak. Miért kellett ezt tenni velük? Muszáj volt? Igen, muszáj, mert így tökéletes. Nem örülök Ryan sorsának, nem is értek egyet ezzel, ugyanakkor el kell ismerjem, így a végén egy merőben más Anát kapunk, mint aki az elején, sőt a Ryannel történtekig volt. Egy kemény csaj lett belőle, aki megállíthatatlan és most már képes a saját lábára állni és helytállni a világban. Egyedül.

Ezért a kijelentésemért pedig kövezzetek meg nyugodtan, de ez a történet így tökéletes, nem kell folytatás neki. Igen, kíváncsi lennék, mi lesz Anával, de ahhoz kellene egy Ryan-pótlék, akit viszont nagyon nem szeretnék.

Ahogyan a történetet elképzelem: