Trónok harca tag

Egy drága moly jelölt a tag-re, ezt hoztam ma nektek :)

Köszönöm a kihívást, @Dorina_S! 

TRÓNOK HARCA TAG

I. ELSŐ RÉSZ: KÖNYVES KÉRDÉSEK
1. „Mi nem vetünk.” – Egy könyv, amit nem lennél hajlandó megvenni.
Van pár ilyen a listámon, néhány LOL könyv, illetve például Kody Keplinger: Lying Out Loud – A hazugságháló vagy James Dashner: Halálos hajsza c. könyvek.
2. „Tűz és vér.” – Egy könyv, ami erős érzelmeket váltott ki belőled.
Anne L. Green könyvei közül a Viharos érzelmek és A remény hajnala. Könyvön nagyon ritkán sírok, de ezeken sikerült. A Viharos érzelmek összetöri a szíved, majd összeragasztja, csak hogy utána ki is tépje, a végén pedig – meglepetésszerűen – épen vissza is kapod.
3. „Közeleg a tél.” – A kedvenc téli olvasmányod.
Eddig még nem találtam ilyet, talán idén… :)
4. „Család. Kötelesség. Becsület.” – Egy könyv szoros családi kötelékekről.
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei c. sorozat jut erről eszembe illetve R. Kelényi Angelika A grófnő árnyékában c. könyve. Egy húg, aki az életét is feláldozná a nővéréért.
5. „Erőssé növünk.” – Egy könyv, amihez nem fűztél nagy reményeket, de miután elolvastad, meglepően tetszett.
Kelly Oram Cinder és Ella c. könyve. LOL könyv, ami számomra “beszédes”, és már nagyon kinőttem abból a korosztályból, én is meglepődtem, hogy mégis tetszik a történet.
6. „Miénk a harag.” – Egy könyv, amitől dühös lettél.
Ez az érzés épp két napja talált meg, Katie Françoise A harag ébredése kapcsán. Nem akarom bántani az írónőt, de ezt bár nézte/nézette volna még át pár emberrel, mielőtt kiadja/kiadatja. Ne értse senki félre, nem rá voltam dühös, hanem a karaktereire. Mégis mi jár a fejükben, mikor ilyesmire vetemednek?
7. „Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.” – Egy könyv, amit megingathatatlanul szeretsz.
Anne L. Greentől A remény hajnala. Hiába a 78%-os értékelésátlag molyon, én imádtam!
8. „Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.” – Egy könyv, aminek úgy érzed, adósa vagy.
J. K. Rowling Harry Potter és a bölcsek köve. E könyvet olvasva szerettem meg olvasni, és ezért hálával tartozom mind a könyv világának, ami magába szippantott és nem is engedett, míg a hetedik könyv végére nem értem, illetve az Írónőnek is, amiért egy ilyen történettel elindította azt a lavinát a kb. 9 éves önmagamnál, amit olvasási mániának hívnak. :)

II. MÁSODIK RÉSZ: RAJONGÓI ELKÉPZELÉS
1. Melyik karaktert szeretnéd a Trónok harca nyerteseként látni, azaz ki üljön a végén a Vastrónon?
Dany és Jon. Őket szeretném ott látni, de sanda gyanúm szerint ez sajnos nem fog bekövetkezni. A hetedik rész után azt mondanám, Cercei lesz a “befutó”, több okból is.
2. Szerinted melyik karakter fog a sorozat végéig élve maradni, és ki fog időközben meghalni? Kit szeretnél továbbra is élve látni?
Szerintem az Éjkirály fog meghalni, akik pedig a trónért közdenek, életben maradnak. Mindőjük.

III. HARMADIK RÉSZ: MI LENNE VELEM A TRÓNOK HARCÁBAN?
1. Nyernél, vagy meghalnál?
Kissé pesszimista tudok lenni, szóval tuti nem nyernék, viszont életben maradnék.
2. Melyik házba tartozol?
Dora of House Targaryen. :D

Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Fülszöveg:

Elképzelted ​már, milyen lenne egyszerűen kilépni az életedből? 

Magad mögött hagyni mindent?

Dena egy jó nevű londoni reklámügynökségnél dolgozik, és minden vágya, hogy fényes karriert fusson be a szakmájában. A barátja épp arra készül, hogy megkéri a kezét, Dena azonban hallani sem akar a házasságról. Jason a cég nőcsábásza, igazi életművész, akinek mindig lapul egy vicc a tarsolyában. A bohócjelmez mögött azonban régi sérelmek lappanganak. A hallgatag és megközelíthetetlen Patrick áll az ügynökség élén, és egy nap ő örökli az egész reklámbirodalmat. Házassága zátonyra fut, mikor megtudja, hogy a felesége megcsalja.

Mindhármuk élete gyökeres fordulatot vesz, amikor egy ártatlannak induló hétvégi kiruccanás szenvedélyes afférba torkollik. A rendhagyó, titkos viszony felforgatja mindennapjaikat, melyek már egyikük számára sem ígérnek boldogságot. Úgy határoznak, belevágnak életük legnagyobb kalandjába, hogy megtalálják és megtapasztalják a mindannyiuk által áhított szabadságot.

De vajon van-e létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak? Létezik-e korlátlan szabadság? És ha igen, hol kell keresni? Meg lehet-e szabadulni a múlt árnyaitól? 
Sienna Cole szenvedéllyel és drámával tűzdelt romantikus története ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben az utazás nemcsak lélegzetelállító tájakra kalauzol, de a lélek legmélyebb bugyraiba is elvezet.

A könyvről:

Cím: Négyszáz nap szabadság

Sorozat: stand alone

Megjelenés: 2017

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 448

Borító: 5*
Értékelés: 5/5 + kedvenc lett

Szemszög: E/1, Dena

Kedvenc szereplő: Jay

Nem kedvelt szereplő: Monique és Senior

Kedvenc jelenet: Az első este Lyntonban

Miért? Mert kíváncsi voltam, mit lehet még egy szerelmi háromszögből kihozni… Megsúgom, elég sok mindent.

Ajánlom: Ha egy szerelemi háromszögről szeretnél olvasni, amely egyáltalán nem hétköznapi és ha szereted a kalandos történeteket.

Első mondat: Sokszor elmerengek rajta, hogyan történhetett meg velem az egész képtelenség.

Utolsó mondat: – Gyere! – mondta. –  Lépjünk le innen! –  Én pedig erőtlenül biccentettem, és anélkül, hogy tudtam volna, merre tartunk, követtem.

Kedvenc idézetek (a teljesség igénye nélkül):

„Még nem állhatsz meg, kislány, előtted az élet!”

„Egy tabuk, félreértések, játszmák és hazugságok nélküli világot szeretnék. Egy olyan világot, ahol őszintén meg tudom osztani azt, ami én vagyok… a gondolataimat, az érzéseimet, a szeretetemet, a testemet… Ahol nincsenek elvárások, csak azok, amiket én támasztok magam felé. Ahol saját magamnak kell megfelelnem. Ahol én döntök az életemről, a sorsomról, a jövőmről… ahol… én teremtek.”

„Talán csak ennyi az egész, néhány fénypont az életünkben, amikből igyekszünk minél többet begyűjteni, és a fennmaradó idő az azokhoz vezető útról és melóról szól.”

„(…) váratlanul, kiszámíthatatlanul egyszer csak találkozunk valakivel, aki olyan erős hatást gyakorol ránk, hogy irányt váltunk miatta, összekapaszkodunk vele, és együtt megyünk tovább valami megnevezhetetlen közös cél felé.”

„Érdekes találmány az alkohol. A legolcsóbb és a legkönnyebben hozzáférhető terápia a sebzett lélek számára. Észre sem veszed, és arra eszmélsz, hogy búskomorságodat elfújta a szél, mintha sosem létezett volna, az arcodra széles mosoly húzódik, és egyszeriben színesebbé válik a világ. Jó ötletnek tűnnek olyan dolgok, amikhez természetes állapotodban foggal-körömmel ragaszkodsz. De vajon a valódi személyiséged, a legtisztább éned az, ami nemet mond bizonyos dolgokra, vagy csak a gátjaid és a személyiséged részévé vált dogmák, melyeknek sosem kérdőjelezted meg az eredetét és a valóságát, akadályoznak meg? Vajon ha nem lennének gátlásaink, nem úgy viselkednénk, mint a részegek?”

„A tehetség csak egy alap, amire építeni lehet, de egy jó alapra emelt ház is összedől, ha hanyagul vagy silány anyagokból építik.”

„A zsenialitás máshol kezdődik (…). Ott, ahol már nem tudják elérni az ártó kezek. Ahol a művészet már önmagáért létezik, és nem az állandó önigazolás és a megfelelési kényszer táplálja, nem keres magának értő közönséget és nem verseng. Csak van.”

„Az egoizmus vagy társadalmi szinten az individualizmus hihetetlen kiüresedéshez és elmagányosodáshoz vezet. Az ego annyira elveszik önmaga imádatában, hogy teljesen elcsökevényesedik a kapcsolata a környezetével.”

„A korlátlanság felelősséggel jár. Ha nem tudsz elszámolni önmagaddal, az azt jelzi, hogy rossz irányba haladsz.”

„Szükségem van valami kapaszkodóra, valami stabil pontra. Nem egy elérhetetlen álomképet akarok kergetni, hanem egy hús-vér embert akarok magam mellett tudni a hibáival, az esendőségével és a múltjával együtt, bármilyen szörnyű legyen is az.”

„Nem igazán tudom, milyen boldognak lenni, csak annyi bizonyos, hogy amióta velem vagy, sokkal könnyebbnek tűnik az élet.”

„Hiába, néha sérülnie kell a húsnak, hogy láthatóvá tegye a lelket.”

„Remény nélkül halottak vagyunk, megszűnünk, értelmét veszti a létezésünk. Kell, ami újra meg újra előrehajtson, ami lebontsa a kétségbeesés rideg, nyirkos falait és visszavezessen az örökkévalóságtól való fénybe.”

„A fény mindig győzedelmeskedik a sötétség felett.”

„(…) az érzelmek felett nincs hatalmunk…”

„Az élet sokszor nem logikus döntések sorozata. Csak sodródunk, kiszolgáltatva az irracionális érzelmeinknek, az elérhetetlen vágyainknak, melyek csupán bolondot űznek belőlünk.”

„Persze kívülállóként könnyű ítélkezni a másik felett, de ha az ember saját maga éli meg, a legtöbbször nem is lát más utat maga előtt, csak azt, amerre a szíve vezérli.”

„Szomorú rájönni, mennyire függ az ember az emlékeitől, még akkor is, ha azok már réges-rég nem jelentenek semmit.”

„Bármilyen messzire menekülsz is, önmagadtól sosem tudsz megszabadulni, mindenhova magaddal cipeled a bénító béklyókat.”

Értékelésem (itt-ott spoilert tartalmazhat):

Hogy én mennyire imádtam ezt a könyvet!

Általában nem vagyok odáig a szerelmi háromszögekért, de ez most nagyon betalált. Szerettem a történetet, a karaktereket, mindent, ami velük történik, és persze kíváncsian vártam, végül melyik lovag nyeri el Dena hercegnő szívét. Volt egy teóriám, ami be is jött.. Aztán mégsem, merthogy az Írónő csavart egyet a sztorin. Brutálisan jól ki lett találva az egész történet, ezt mindenképp meg kell mondjam.

Egy olyan történetet kaptam, amelyre egyáltalán nem számítottam. Adott egy szerelmi szál és egy kalandos utazás Európán át, és pontosan ennyire gondoltam. Aztán jött a meglepetés! Nem csak az utazás volt fontos, hanem némi lélektani vonalat is felfedeztem benne, megtudtam, mi is jár Dena fejében, teljesen átéreztem a döntésképtelenségét, mert ugyan ki tudna választani Pats és Jay között?

Ez szerelmi háromszög volt a javából, és nem is akármilyen! Nem megszokott és cseppet sem hétköznapi, én legalábbis még nem találkoztam ilyennel, de nagyon örülök, hogy megismerhettem.

A Lyntonban történtek után több erotikára számítottam, de ez így volt tökéletes. A karakterek utazására – fizikai és lelki (főleg Denáéra, hiszen az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet) – került a hangsúly.

Dena nekem pozitív csalódás volt, mint karakter. Őszintén szólva, amolyan tipikus fiatal nőnek képzeltem el az elején, aki belegabalyodik valamibe, amitől aztán megijed – mondván, ő aztán nem is gondolta komolyan – és innentől jön a dráma meg minden egyéb, ami ezzel jár. Szerencsére ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Belecsöppent egy szituációba, amiből nem is akart kimászni és csak sodródott az eseményekkel. Választás előtt állt, ám nem akarta meghozni a döntést, végül mégis saját magát választotta. ezért volt nagyon szimpatikus. Meg tudott hozni egy olyan döntést, amitől a szíve – és nem csak az övé – összetört, de vállalta. Tudta, nem lesz egyszerű, ám inkább saját magát választotta, minthogy senkit.

Patrick zeneszeretete nagyon átjött, teljesen el tudtam képzelni, ahogy a szíve szakad meg, amiért fel kellett adnia a szenvedélyét. Aztán ahogyan lassacskán visszatalált hozzá, rátalálhatott igazi önmagára. Egy olyan helyre került, ahol nem kellett rejtőzködnie, olyan valakivé vált, aki a szenvedélyének tudja szentelni magát. A művészek érzékenyek, szokták mondani, és ez tökéletesen jelleni Patsyt. És akkor jön még valami, valami, ami sokkol: amint megtudod, Pats miért is ilyen, mi történt vele, belátást kapsz a múltjába, amely közel sem olyan tökéletes, mint azt bárki is gondolná, csak még jobban érzed azt a szívfacsaró érzést. Ekkor értelmet nyer nagyon sok minden vele kapcsolatban. Nem mondom, hogy külön örülök, amikor ilyen karakterekről olvasok, ám ilyenkor ráébredek: teljesen mindegy, gazdag vagy-e, aki majd milliárdos céget fog örökölni. Nem változtathatod meg sem a múltadat, sem azt, ki is vagy valójában. A súlyt, amit cipelsz, megoszthatod valakivel, úgy könnyebb lesz, a másik fél egész emberként fog tudni rád gondolni. Így történt ez Patsy és Dena esetében is.

És akkor Jay. Máriám, ez az ember! Nagyon jókat kacagtam a beszólásain. Ő volt az a karakter, akiről már az első pillanatban tudtam, imádni fogom, és persze a kedvencemmé is vált. Nagy dumás pasas, aki az életnek él, whiskey, nők, satöbbi. Tetszett a lazasága, az életfelfogása, még ha nem is értettem mindenben egyet vele. Viszont tetszett a kapcsolata Denával, Nagyon életszerű volt a gondolkodása. És persze ott volt az az elmaradhatatlan titok is. Titkon sokan egy ilyen pasit képzelnek el maguk mellé – és én teljes mértékben közéjük tartozom és vállalom. Csomagostól, mindenestől.. Egy ilyen "medvét" szívesen elfogadnék :) 

Az utazás olyan volt, mint egy hullámvasút: voltak hegyek és völgyek, de nem volt olyan, amit ne tudtak volna megoldani, ami az életben is így van. Imádtam ezt az utazást, mind a helyszínek (amelyekre egy nap én is el szeretnék jutni) mind pedig a cselekmény szempontjából. Három kalandvágyó ember, akik maguk mögött hagyják az élet mókuskerekét és elindulnak, hogy csak maguknak és az életnek éljenek. Fantasztikus utazás volt, minden percét élveztem. Akartam is, hogy a végére érjek meg nem is. De aztán csak vége lett, ám tökéletes lezárást kapott a történet.

Köszönöm ezt a történetet, kedves Írónő, remélem, találkozunk még! :)

Ahogyan a történetet és a karaktereket elképzeltem: 

Baráth Viktória: A főnök

Fülszöveg:

Valóban ​te irányítod a saját életedet?

Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.

Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?

Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

A könyvről:

Cím: A főnök

Sorozat: stand alone

Megjelenés: 2017

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 368

Borító: 5*

Szemszög: E/1, Ana

Kedvenc szereplő: Ryan és Ana

Nem kedvelt szereplő: Nicky (tőle a hideg kirázott)

Kedvenc jelenet: Amikor Ana először aludt Ryannel :)

Miért? Mert már az Írónő első könyve is nagyon tetszett, így kíváncsi voltam erre is. Plusz, a fülszöveg magával ragadott és nem eresztett, míg a kezembe nem vettem a könyvet.

Ajánlom: Akik szeretik a romantikus könyveket, ugyanakkor nem vágynak csöpögős történetre. Ha izgalmas történetet keresel, akkor is nagyszerű választás A főnök.

Első mondat: Hogy hogyan váltam azzá, aki most vagyok? / Sosem szerettem vekkerre ébredni.

Utolsó mondat: Aki tudja, hogy a jók nem mindig jók, és a rosszak nem mindig gonoszak.

Kedvenc idézetek (a teljesség igénye nélkül):

“Különös. A szép dolgok a sötétségben is megmutatják magukat, és fényt hoznak az életünkbe.”

“(…) (elfojtva) igenis ott van benned minden, amire szükséged van ahhoz, hogy érvényesülj az életben.”

“Ha nagyban akarsz játszani, akkor kockáztatnod kell.”

“(…) nem bízhatok meg benne, ha nem is ismerem.”

“(…) minden egyes alkalommal, ahogy a közeledbe kerültem, úgy vonzottál magadhoz, mint valami kibaszott mágnes.”

“Valamiért a pasik veszélyeztetve érzik a férfiasságukat, ha egy nővel kell tárgyalniuk, főleg akkor, ha a nő van magasabb pozícióban.”

“Csak magadra számíthatsz, senki másra, ha túl akarsz élni.”

“Szükségem van rád. Jobban, mint bármi másra. Nem hagyhatsz cserben.”

“Sosem szabad megmutatnod, hogy mit érzel, mert attól gyengévé válsz, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek érzelmeid.”

“Amikor alszunk, teljesen védtelenné válunk, támadhatóvá.”

“Miattad váltam azzá, aki most vagyok.”

“(…) azt neked köszönhetem, hogy rájöttem, mi az, ami igazán fontos az életemben. A tisztelet, a bizalom és az igaz szerelem, amikor bármit megtennél a másikért, és még véletlenül sem jut eszedbe elárulni, akkor sem, ha azzal saját magadat menthetnéd.”

“(…) szerencsére megtanultam, hogy ne hagyjam magam. Hogy erősebb vagyok, mint azt gondoltam, és hogy velem senki sem baszakodhat. Senki.”

“Az élet néha kiszámíthatatlan, de mindig azt adja, amire szükségünk van, még akkor is, ha ki akar velünk cseszni.”

“Mindennek oka van, semmi sem történik véletlenül.”

“A pénz és a biztonság nem minden, ha mellette nem éled át azokat a vad és őrjítő érzelmeket, amivel csak egy másik ember ajándékozhat meg.”

“(...) a jók nem mindig jók, és a rosszak nem mindig gonoszak.”

Értékelésem:

Először is, kezdeném azzal, hogy Viki első könyve, az Első tánc is nagyon tetszett, annak ellenére, hogy voltak apróbb hibái, de a végén egy nagyon is szerethető történetként gondoltam rá. Ha azt a történetet szerettem, akkor ezt egyenesen imádtam, sőt, szavak le nem írják, pontosan mit is éreztem, főleg a legvégén. Hihetetlenül jól megírt történetet kaptam, talán egyetlen baj volt vele: túlságosan hamar lett vége, én még úgy olvastam volna Ana történetét.

A történetet valami fantasztikus. Indul azzal, hogy belátást nyerünk a gazdagok világába, ami a csillogásról és a luxusról szól, ám hamarosan arra is rájövünk, hogy még az ő életük sem tökéletes, valami hiányzik belőle: az őszinteség és az igaz szerelem. Felszínes kapcsolatok uralják az érzelmeiket, amelyek cseppet sem mélyek. Ezután belecsöppenünk egy olyan világba, ahol a gazdagság igen, számít, mint ahogyan az őszinteség is, és számíthatsz a másik adott szavára. Ahol a becsület és a tisztelet mindenek felett áll. Én ilyennek láttam azt a világot, amibe főhősnőnk, Ana került. Mocskos dolog az alvilág, és nem, nem mindig ilyen, mint ebben a könyvben, de igen, van ilyen is. Mert miért ne lehetne?

Drog, alkohol, emberrablás és összeesküvés. Alvilági dolgok, ám ezek nélkül ez a történet nem lenne igazi történet. Egy szirupos romantikus regény lenne, mint bármelyik másik. De ebben megvan az a plusz, s emiatt különleges. Ana és Ryan párosa lebilincslő, őket látva – vagyis inkább olvasva – nem meredek azon merengeni, nekem is egy ilyen pasi kell.

Nickyn és Franken kívül mindegyik karaktert bírtam, nagyon jól ki lettek dolgozva, Ana karakterfejlődése pedig hihetetlen. Adott egy eltartott – vagyis menyasszony –, aki úgy éli az életét, mintha nem is igazi élet lenne, csak amolyan kirakat-élet. Ez gyökeresen megváltozik, amikor Ryan belép az életébe, mégpedig egyik napról a másikra. Ana ráébred, hogy eddig nagyon más színben látta a világot, mint amilyen valójában, és hamar rájön, akiket eddig annyira közel érzett magához, könnyedén túllépnek az ő hiányán. Nekik csak a pénz számít és a név. Ana új élete többet ad neki, mint azt gondolná. Ryan fantasztikus figura, imádtam a szövegét és az Anával való kapcsolatát, amely lassan, de biztosan bontakozott ki. Nem játszmáztak, sodródtak az árral, és egy idő után már nem volt visszaút.

És akkor a vége… Ritkán sírok könyvön, még ritkábban egy-egy karakter miatt, de Anáért a szívem szakadt meg. Nem akartam elhinni, hogy ennyi, már vége is az álompárnak. Miért kellett ezt tenni velük? Muszáj volt? Igen, muszáj, mert így tökéletes. Nem örülök Ryan sorsának, nem is értek egyet ezzel, ugyanakkor el kell ismerjem, így a végén egy merőben más Anát kapunk, mint aki az elején, sőt a Ryannel történtekig volt. Egy kemény csaj lett belőle, aki megállíthatatlan és most már képes a saját lábára állni és helytállni a világban. Egyedül.

Ezért a kijelentésemért pedig kövezzetek meg nyugodtan, de ez a történet így tökéletes, nem kell folytatás neki. Igen, kíváncsi lennék, mi lesz Anával, de ahhoz kellene egy Ryan-pótlék, akit viszont nagyon nem szeretnék.

Ahogyan a történetet elképzelem: