Eredeti cím: Maybe Someday
Magyar cím: Maybe Someday - Egy nap talán
Eredeti megjelenés: 2014
Hazai megjelenés: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Barthó Eszter
Oldalszám: 392 oldal
Borító: tökéletesen illik a könyvhöz
Kedvenc szereplő: Sydney és Ridge
Nem kedvelt szereplő: Hunter és Tori
Kedvenc jelenet: Ridge és a banda „fellépése”
Miért? Mert CoHo írta
Ajánlom: aki szereti a new adult könyveket és a zenét
Első mondat: Épp most húztam be egy
csajnak.
Utolsó mondat: Életemben először az
égvilágon mindent hallok.
Zene a könyvben:
A zene fontos szerepet játszik a könyvben. A dalok, amelyek a történet
szerint a két főszereplő saját szerzeményei, a valóságban Griffin Peterson szerzeményei.
A linkre kattintva meghallgathatod a dalokat, s a dalszöveget is eléred.
Felsorolni is sok lenne a kedvenc idézeteimet a könyvből, íme néhány:
„De ahogy az egész testemmel éreztem a hangját, az sokkal fontosabb, mint
amit a közelsége tett velem.” - Ridge
„A szavai simogatnak, a közelsége átmelegít, a tekintete megdobogtatja a
szívemet, és képtelen vagyok rájönni, hogy lehet valami egyszerre ilyen jó és
ilyen rossz.” - Sydney
„Hogy lehet az, hogy két ember, akit jó szándék vezérel, akaratlanul is
rettenetes érzelmekre vetemedik?” - Sydney
„A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul.
A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat." - Sydney
„Ha látlak, úgy érzem, én akarok lenni az életedben az egyetlen férfi.” -
Ridge
Értékelésem:
Colleen ismét egy csodát alkotott. Egyszerre vicces és megható történet két
fiatalról, akik nem adják fel egykönnyen, s szembe szállnak a nehézségekkel,
korlátokkal.
Eddig is nagyon szerettem az Írónő stílusát, humorát, ez most sem változott.
Azt mondanám, megkaptam a tökéletes történetet, amely a lelkemig hatolt. Pontosan egy ilyen könyvre volt szükségem.
Az Írónőnek fantasztikus tehetsége van ahhoz, hogyan írjon olyan történetet, amelyet le sem tudsz tenni, amely megérint, és eljut hozzád, úgy igazából. A cselekmény pörgős, nem unalmas egy pillanatig sem, mindig történik valami, ami egyre közelebb visz a végkifejlethez. Tipikusan az a könyv, amelyet miután befejezel, rögtön kezdenéd is elölről, csak hogy ne kelljen még letenni, mert az nem megy. Nem tudod ilyen könnyen elengedni a történetet, nem enged.
A karakterek nagyszerűek voltak, mindenkinek megvolt a szerepe, nem voltak
olyanok, akik „csak úgy” ott vannak, de nem fontosak a történet szempontjából.
Igazi hús-vér emberek, apróbb hibákkal, amitől rájössz, ők is hétköznapi
emberek, aki akár te is lehetnél.
Már olvastam olyan könyvet, amelyben a zene fontos szerepet játszik (Katy
Evans: Real - Valós), de ehhez foghatót még sohasem. Az írók könyveket írnak,
hogy kiöntsék a szívüket, a zenészek pedig dalokat. Sok mindent megtudhatsz
valakiről, ha elolvasod a könyvét vagy a dalait hallgatod: tükrözi azt, ami épp
benne zajlik, ha örül, ha szerelmes, ha bánat éri. Ez pontosan igaz erre a
könyvre. Colleen szíve-lelke benne van a történetben.
Még sok-sok ilyen könyvet szeretnék olvasni.
♥ ♥ ♥ ♥ ♥
 |
| Ahogyan én elképzeltem Sydneyt és Ridge-et: Britt Robertson és Scott Eastwood |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése